Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Földrajz

 

Földrajz 

Az Egyesült Arab Emírségek domborzati térképe

Domborzat 

Területének legnagyobb része a szaúdi sivatag folytatása. Két jelentősebb oázis található benne: Liwa és al-Buraimi. Az Ománi-öböl partján magasodó hegység - magassága miatt - valamivel hűvösebb és csapadékosabb, mint az alföld. Legmagasabb pont: Jabal Yibir, 1527 m.

Vízrajz 

Az ország partjait a Perzsa-öböl mossa. A partvidéken kiterjedt sós mocsaraknyúlnak mélyen a szárazföldbe. A természetes kikötők partján alakultak ki a városok.

A Perzsa-öbölben sok apró sziget található. Ezek hovatartozása vitatott az Emirátusok, Katar és Irán között. A szigetek, korallzátonyok és a tengeráramlatok által épített vándorló zátonyokerősen nehezítik a part menti hajózást.

Állandó vízfolyás nincs az országban. Vádik vannak, amelyekben csak a nyaranta előforduló felhőszakadások után van víz.

Éghajlat 

Sivatagi éghajlat. Májustól szeptemberig rendkívül magas páratartalmú levegő és 40 °C körüli hőmérséklet uralkodik az ország nagy részén; csak a keleti parton és a hegyekben hűvösebb az idő. Az év többi részén 25 °C körüli a hőmérséklet, ilyenkor azonban megerősödik a szél.

Élővilág, természetvédelem 

A sivatag növényzete gyér, fűfélékből és tüskés bozótból áll. Az őshonos élővilágot a kipusztulás szélére sodorta az intenzív vadászat. A függetlenség elnyerése óta szerveztek néhány vadrezervátumot, így akadályozva meg az arab bejza és a leopárd kihalását.

Történelem 

Perzsa-öböl délkeleti partvidékének emírségei a 19. század végén kerültek brit fennhatóság alá. 1971-ben a terület hét emírsége közül hat létrehozta az Arab Emírségek nevű föderatív berendezkedésű államot, amihez 1972-ben csatlakozott a hetedik emírség. A mai napig a térség egyik legstabilabb állama.

Portugálok 

A 16. század elején, Vasco da Gama felfedező útja után kezdődött a portugál expanzió az Indiai-óceánon. A Perzsa-öbölben a törökökkel harcoltak. 150 évig ellenőrizték a portugálok a térséget, közben támaszpontokat létesítettek az Arab-félszigeten. Említésre méltó körülmény, hogy Vasco da Gamát a fűszerek után kutató útján ibn Madzsid segítette, egy Julpharba való arab. Julphar mai neve Rász el-Haima, és az Egyesült Arab Emirátusokban fekszik.

Törökök és britek 

A 16. században a mai ország egy része a Török Birodalom közvetlen befolyása alá került. A britek ezt a régiót "Kalózpart" néven ismerték, mert itt volt azoknak a tengeri portyázóknak bázisa, akik veszélyeztették a térség hajózását a 17. századtól a 19. századig. 1819-ben a britek az indiai kereskedelem védelmében hadjáratot indítottak Rász el-Haima kalózai ellen. Megszállták a kalózok főhadiszállását és más parti városokat is. A következő évben békeszerződést írtak alá a parti sejkekkel. A kalózportyák mégis folytatódtak 1835-ig, amikor a sejkek beleegyeztek, hogy nem veszélyeztetik tovább a tenger nyugalmát. 1853-ban szerződést kötöttek az Egyesült Királysággal, amelyben a sejkek beleegyeztek az örökös tengeri békébe. Ezt a britek ki is kényszerítették. A sejkek egymás közötti vitáikban a britekhez fordultak közvetítésért.

Hogy gátat vessenek más európai országok térségbeli törekvéseinek, az Egyesült Királyság és a Szerződéses Sejkségek 1892-es szerződésükben szorosabbra fonták kötelékeiket. A sejkek beleegyeztek, hogy nem törekszenek megszerezni olyan területet, amely az Egyesült Királyság birtokában van és nem lépnek kapcsolatba külföldi kormánnyal az Egyesült Királyság hozzájárulása nélkül. Viszonzásképpen az Egyesült Királyság ígéretet tett, hogy megvédi őket minden tenger felől jövő támadással szemben és segítséget nyújt, ha a szárazföld felől érné őket támadás.

Olaj szövetség 

Az 1960-as évek elején olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban. Ezután gyors egymásutánban követték egymást azok az események, amelyek a sejkségek szövetségére, a mai ország megalapítására vezettek. 1967-ben Zajed bin Szultán al-Nahyan lett Abu Dzabi uralkodója. Ugyanekkor a britek kezdték elveszíteni olajipari beruházásaikat az amerikai olajvállalatok javára szerződések révén.

Az emirátusok sejkjei úgy döntöttek, hogy egy tanácsot állítanak fel, amely összehangolja közös érdekeiket. Megalapították a Szerződéses Államok Tanácsát. A Tanács az Egyesült Arab Emirátusok megalakulásakor befejezte működését.

1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral, továbbá megszünteti felettük védnökségét. Ez a kilenc állam alapította az Arab Emirátusok Unióját, de 1971 közepén képtelenek voltak megállapodni az unió alapszabályaiban. Közben a brit szerződéses kapcsolat lejárt azon év decemberében. Bahrein 1971 augusztusában lett független, Katar pedig szeptemberben. A védnökségi szerződés lejártakor, 1971. december 1-jén a többi állam is függetlenné vált.

Abu-Dzabi és Dubaj uralkodói úgy döntöttek, hogy unióra lépnek. Alkotmányt dolgoztak ki. A többi öt emírség uralkodóit is meghívták egy találkozóra, és felszólították őket a csatlakozásra. A két alapító uralkodó megállapodása alapján Adi Bitar írta az alkotmányt 1971. december 2-án. Aznap a Dubajban, a sejk vendégházában négy másik emirátus is beleegyezett, hogy megalapítsák az Egyesült Arab Emirátusokat. Rász el-Haima később csatlakozott, 1972 elején.

Az Egyesült Arab Emirátusok támogatta az Amerikai Egyesült Államokat és a koalíciós csapatokat az afganisztáni és iraki invázió (2003) és az afganisztáni invázió (2001) idején. Erre a célra rendelkezésre bocsátotta al-Dhafra légi támaszpontot Abu Dzabiban.

2004. november 2-án meghalt az Egyesült Arab Emírségek első elnöke, Zajed bin Szultán al-Nahyan sejk. Legidősebb fia, Kalifa bin Zayed al-Nahyan lett utódja Abu Dzabi trónján. Az alkotmánynak megfelelően az Egyesült Arab Emírségek Legfelsőbb Uralkodói Tanácsa Kalifát választotta elnökké.

 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 18480
Hónap: 270
Nap: 6